Kategória: Fotósorozat

A napokban megjelent a The Hollywood Reporter oldalán egy interjú és fotósorozat Henry Cavillel, amiben részletesen beszél a The Witcher – Vajákról, a projektjeiről, a Hegylakóról, a Superman és a Mission Impossible jövőjéről:

A brit színész, aki katonás fegyelemmel, úriemberi viselkedéssel és a „brutális körülmények” iránti nagy fokú toleranciával rendelkezik, mesél a The Witcher 2. évadáról, a Hegylakóról, a Supermanről és a Mission Impossible jövőjéről – és arról a megfoghatatlan kémszerepről, amire a rendezők szerint „született”.

Henry Cavill egy miami hotelszobában áll és úgy néz ki, mint egy életre kelt képregényfigura. 180 centis, de magasabbnak tűnik, mert olyan széles és az izmait egy közönséges barna kötött ingbe elrejtve feszít előttem.

Meglepő, hogy hányan felismernek maszkban is.

Meséli a színész és nem tudni, hogy szerénykedik vagy tényleg nem tudja, hogy mennyire álomszerűen néz ki – a hullámos, koromfekete haja maga elárulja őt. Mégis amikor leülünk a két interjúnk közül az elsőre, Cavill izmos testével teljes ellentétben áll az úriemberi viselkedése, amely kollégái szerint nagyon is jellemző a 38 éves angol férfira. Vegyül például azt, ahogy a Vaják színésze kezdi a napjait a forgatáson: Cavill kiválaszt egy stábtagot, köszön, kezet ráz vele és megkérdezik, milyen a napja. Aztán odamegy egy másik stábtaghoz is és ugyanezt teszi – amíg végig nem ér…

Gyakran odáig fajul, hogy rám szólnak, hogy oké, hatalmas stábbal rendelkezünk, így nem fogsz tudni mindenkinek köszönni. Egy forgatás gyakran a rohanásról szól és elfelejtjük az alapvető illemszabályokat. Szeretném, ha az emberek tudnák, hogy tisztelem mindazt, amit csinálnak és ők is a munkájukat végzik, ahogy én. Számomra ez a tisztelet és jó modor.

Ez jellemzően egy elég nemtörődöm válasz tőle, mivel a munkájához való hozzáállása minden, csak nem laza. Cavill legutóbbi szerepválasztásától kezdve a munkamorálján át a közösségi médiában való szerepvállalásáig, a stratégiai megfontoltsága tükrözi azt a kőkemény játékost, aki ő maga. A férfi játszotta, Supermant a DC filmek triójában (amelyek több, mint 2 milliárdos bevételt hoztak), beindította a The Witcher franchiset (a Netflix legnézettebb eredeti sorozat volt a Bridgerton megjelenéséig) és igazi ütős szerepet játszott a Mission Impossible: Fallout 2018-as filmjében, (amely világszerte 800 millió dollárt hozott és a franchise legnagyobb bevételét hozó filmje lett). Mindez Cavill vitathatatlanul a világ legnagyobb akcióhősévé tette, aki nem egy közismert név – még.

Zack Snyder, Cavillt egy „harcos szerzetesnek” nevezi. A Fallout rendezője, Chrisopher McQuarrie kicsit másképp látja a férfit: Egy hírességekkel teli városban, „Henry egy klasszikus filmsztár”.

Nem mintha az 1930-as és 40-es években lett volna valami olyan a vízben, ami ma nincs. Filmsztárokból ma már nincs annyi, két egyszerű okból kifolyólag: Az ipar sztárokat akart és meg is kapta, voltak olyanok, akik készek voltak elvégezni a munkát, amit a sztárság megkövetelt. Henry abba a kategóriában tartozik, aki pokoli elszántsággal végzi a munkáját és ez a munka kemény. – nyilatkozta McQuarre rendező.

Cavill minden bizonnyal többet dolgozik, mint valaha, a John Wick rendezőjétől, Chad Stahelski filmjének főszereplője lesz a Hegylakóé, majd újra eljátssza az Enola Holmesban, Sherlock Holmes szerepét, és a Kingsman rendezőjének kémfilmjében az Argylle-be is a főszereplők között van. December 17-én pedig visszatér a képernyőre The Witcher második évada, (Cavill most írta alá az új szerződését, amelyben a források szerint epizódonként 1 millió dollárt fizetnek neki). A véget nem érő spekulációk szerint pedig lehet, hogy Cavill eljátszhatja az akciófilmek legkeresettebb karakterét, James Bondot is.

Cavill, a maga részéről értetlenül áll az egész előtt:

Valami megváltozott, valami kibillent a tengelyéből. 21 év kemény munka után három projekt is áll előttem. Talán velem van a baj, talán a hozzáállásommal, talán az értékem, mint árucikk növekszik, ha olyan dolgokhoz kötődöm, mint a The Witcher. Most már tényleg a történetmesélésre koncentrálhatok és innen csak fejlődhetek tovább.

Snyder felidézi azt a pillanatot, amikor biztos volt benne, hogy a viszonylag ismeretlen, Cavill alkalmas Superman szerepére az Acélemberben. Ez 2010-ben volt és a rendező épp próbafelvételeket tartott a színésszel, hogy megmutathassa a stúdiónak őket. Megkérte Cavillt, hogy próbálja fel Christopher Reeve egyik eredeti spandexruháját az 1980-as évekbeli Superman-filmekből.

Amikor látod a ruhát a földön, eléggé kicsi, csak spandex az egész és úgy érzed, hogy „Ó egek ez nagyon nem lesz menő.” – meséli Snyder. Henry a lakókocsiban vette fel és van ennek egy olyan verziója, amikor előjön és azt kiáltja: „Én vagyok Superman!”, te pedig azt feleled, „Oké, Halloween van.” De Henry kijött és mindenre csend borult, mindenki a szívéhez kapott. Pont a megfelelő energiát sugározta és így éreztünk: Ó, ő Superman. Így néz ki Superman.

Cavill elárulta, hogy ő teljesen másra gondolt:

Ha őszinte akarok lenni, az járt a fejembe, hogy „Egek, túl kövér vagyok ehhez a ruhához”. És azt is, hogy „Nem hiszem el, hogy tényleg ezt csinálom.” Ott volt az izgalom – a teljesítményem miatt és az idegesség miatt.

Az Acélember sikeres volt és a rajongók rögtön a folytatásért könyörögtek, de a Warner Bros. úgy tűnt a, hogy a Marvel: Bosszúállók játékszabályzatát akarja követni, olyan többszereplős címekkel, mint a 2016-os Batman Superman ellen: Az Igazság hajnala és a 2017-es Igazság Ligája, amely utóbbi kritikailag és pénzügyi szempontból is alulteljesített, olyannyira, hogy a stúdió átrendezte a vezetői sorokat és a filmterveket.

Cavill szokásához híven kerülte, hogy foglalkozzon az Igazság Ligáját követő vitákkal, például azzal, hogy Joss Whedon a forgatáson tanúsított erőszakos viselkedéséről szóló jelentésekkel, bár az interjúban elismerte, hogy a „mozivágás” nem igazán vált be. Most azt mondja, hogy Synder „csodálatos munkát végzett” a Snyder Cuttal.

Májusban a DC bejelentette egy színes bőrű Superman-film fejlesztését, ami még bizonytalanabbá teszi Cavill visszatérését:

Ez izgalmas, mivel Superman sokkal több, mint a bőrszín. Superman egy eszménykép, egy rendkívüli dolog, ami a szívünkben él. Miért ne lehetne több Superman is? Joaquin Phoenix csodálatos Joker-filmet csinált; mi van akkor, ha ez nem kötődik a franchise többi részéhez? Egyszerre több Superman-képregényes történet is zajlik.

Az Acélember folytatásának hiánya mégis bosszantja a színészt, úgy érzi, mintha befejezetlen ügye lenne. A film azzal ért véget, hogy megszegte az erkölcsi kódexét, és megölte Zod tábornokot, ami a rajongók körében rendkívül ellentmondásos döntés volt, ezzel előkészítve a következő történetszálat.

Még mindig rengeteg mesélnivalóm lenne Supermanként és örülnék a lehetőségnek. Zod megölése okot biztosított számára, hogy soha többet ne akarjon ölni. Superman a földre rogy és kiborul utána – nem hiszem, hogy ez eredetileg a forgatókönyvben volt, de meg akartam mutatni a fájdalmát. Sokkal érzelmesebb felvételeket készítettem, amiket végül nem választottak ki; volt, ahol potyogtak a könnyeim is. Épp akkor ölte meg a fajának utolsó megmaradt tagját. Ezt a döntést abban a pillanatban hozta meg és soha többet nem fog ilyet tenni. Ezután lehetőség van a fejlődésre, hogy mélyebbre áshassunk Superman lelkében, aki látszólag sebezhetetlen, istenszerű lény, de vannak valódi érzései. Ahogy mindig mondom: ‘A köpeny még mindig a szekrényemben lóg.’

Amikor egy franchise színészei belemerülnek ennyire, az az érzésünk, hogy ez a munkájuk része. De Cavill szenvedélyesen és hosszasan beszélt Kal-El útjáról – egy olyan karakteréről, akit évek óta nem keltett életre – így rá kell jönnöd, hogy Ó ez a fickó valóban egy igazi kocka! Lehet, hogy úgy néz ki, mintha egy titkos brit mesterséges intelligenciával felruházott gép hozta volna létre ezt a férfiideált, pedig törődik a kitalált világokkal, amelyekben él. Még a kutyáját is Kalnak nevezte el.

Cavill a tinédzser éveit rögbizéssel töltötte, miközben egy Roxfortszerű Stowe nevezetű bentlakásos iskolába járt Buckinghamshire megyében (ami gyakran filmek helyszínéül szolgál). Egy tőzsdeügynök fiaként és aromaterápiát és masszázs oktató anya fiaként, mielőtt titkárnőnek állt volna, és néhány idősebb testvéréhez hasonlóan (ő a negyedik testvér az öt közül), a színész is be akart vonulni a hadseregbe.

Ha a színészet nem szippantott volna magába 17 éves koromban az iskolában, akkor nagy valószínűséggel a Tengerészgyalogsághoz csatlakoztam volna.

Tovább olvasom The Hollywood Reporter – Fotósorozat és Interjú Henry Cavillel