extrák Henry Cavill Interjú The Witcher - Vaják

Henry Cavill beszámol arról, milyen volt az átalakulása a The Witcher sorozatba

Henry Cavill-lel egy hosszabb interjú készült, amit a Vanityfairnek adott és amiben a The Witcher – Vaják sorozatbeli átalakulásáról beszél és hogy milyen megpróbáltatásokon ment keresztül, hogy a legjobban adhassa vissza sokunk által szeretett Sapkowski karakterének, Ríviai Geralt eredeti megjelenését, hangját és mozdulatait.

Vanityfair: Amikor olyan szerepeket vállalsz el, mint Superman vagy Geralt, aminek már van rajongótábora, akkor máshogy közelíted meg, mintha egy olyan szerepről lenne, amin nincs ez a felelősség?

Henry Cavill: Azt hiszem. Minden egyes szerepet hasonlóan közelítek meg, 100%-os erőbedobással és odaadással. De egy szellemi tulajdonnal rendelkező, akkor meglehetősen gyakran, én már ennek a szellemi tulajdonnak a rajongója vagyok, amikor a karaktert alakítom. Számomra, ez egy hatalmas felelősség, hogy a karaktert a legjobban adjam vissza a forrásanyag alapján.

Vanityfair: Amikor egy szerepet rajongó vagy előadó szempontjából közelíted meg, akkor ezáltal több információt kapsz? Úgy érzed nagyobb a tulajdonjogod egy olyan karakternél, mint Geralt, hogy mit tehetsz és nem tehetsz vele?

HC: Azt hiszem, hogy nagyobbat nyom a latba, ha egy színész jól ismeri a legendákat. És minden bizonnyal jobb a teljesítményem, ha ismerem a világot. Ilyen az együttműködés folyamata. Jegyzeteket készítek, mert enyhén szólva az ütemterv eléggé fárasztó. Gyakran két óra alatt készítik el a hajamat és a sminkemet minden egyes reggel. Amikor eljön a forgatás, van pár javaslatom mentőkötélnek, amiket úgy éreztünk túl nyilvánvalóak. Amikor Geralt könyve jött szóba, ez ott kicsit összetettebb lett és apróbb eltérések voltak.

Végül is ez, Lauren elképzelése volt és az én szerepem az volt benne, hogy bemutassam Geralt-ot, a karakteremet, a lehető legpontosabban a könyvek szerint, ahogy tudtam. Hébe-hóba írtam neki emailt, amikor átvettem egy új forgatókönyvet és ő mindig fogadta az emaileket. De teljesen rá volt bízva, hogy a benne szereplő gondolatokat alkalmazza-e.

Vanityfair: Milyen kihívások voltak az átalakulásban egy olyan karakternél, mint Geralt, akinek a belső monológját következik nyomon az olvasók a képernyőn?

HC: A könyvekben nagyon komor a külseje és vele kapcsolatban minden potenciálisan kellemetlen. Amikor összefűzöd a könyvbeli belső monológgal, akkor bocsájtasz meg neki és megérted, hogy ki is ez a karakter, mert ő nagyon hosszú, összetett beszélgetéseket folytat a királyokkal és királynőkkel. És ugyanazokat a beszélgetéseket folytatja le tolvajokkal és gonosztevőkkel is. És így valóban kapsz egy képet a világnézeti természetéről ennek a karakternek.

Lauren látásmódja inkább többrészes az első Vaják könyvekhez képest. Sokkal jobban ráment olyan karakterekre is, mint Yennefer és Cirilla.  Így inkább úgy döntöttem, hogy a kevesebb néha több. Nagyon szerettem volna megmutatni Geralt felfogását, intelligenciáját, öregségét, bölcsességét, mert ő egy igazi öregember, lényegében, amit érintettünk is. Vagyis szerintem, remélhetőleg ezt adhatjuk a közönségnek is – ez majdnem olyan, mintha megpróbálnánk megfejteni egy rejtvényt, ami Geraltról szól. Szóval, amikor ő valamit mond, annak jelentése is van. Nem kiabál a háztetőkön és mégis egy erős személyiség.

Vanityfair: Ennek mekkora jelentősége van a tényleges hangjában, amit számára fejlesztettél ki, ami nagyon is különbözik a te eredeti hangodtól?

HC: A hangot kifejleszteni nagyon összhangban állt azzal, hogy a karakter elég keveset beszél. Joeyval, aki a lenyűgöző bárdot alakítja, Kökörcsint, Geralt mellett, aki egy nonstop fecsegő. Ami nagyon vicces. Doug Cockle-től vettem ötletet, aki a játékban szolgáltatja Geralt hangját. Kissé suttogóbb hangja van, mint az enyém. És amerikai akcentusa. Az enyémmel megpróbáltam a lehető legkülönfélébbet csinálni, hogy ne másoljam őt. Nagyon sok ötlet jött tőle, de nem dolgoztam együtt beszédtanárral. Csak kitaláltam, ahogy haladtam.

Vanityfair: Geralt külseje, jó pár módosításon átmentél. Ha teljesen különbséget akarsz tenni a videojátékos verziójától, akkor valószínűleg egy másik parókát választottál volna.

HC: A paróka egy nagyon hosszú folyamat volt. Jacqui Rathore, aki a parókáért volt felelős, már rémálmokat okozott neki ez a parókat. Minden este hazavitte – azt hiszem három volt belőlük – amiket hazavitt, folyamatosan dolgozott, dolgozott és dolgozott rajtuk. De a sorozat végére, az egyik epizód újra forgatásánál, szerencsére, a paróka csak pont volt. Számomra, a karakter számára, fontos volt, hogy fehér paróka legyen. Most szürkébb, mint bármikor, mert a fehér a kamerákban, a lámpák miatt, végül úgy világított, mint a hold és őszintén elég nevetségesnek tűnt.

Vanityfair: Nem akarsz egy tiszta Vaják lenni!

HC: Jelmezeim voltak, a vége felé, nagyon elkoszolódtak rajtam. Mielőtt elkezdtük, végignéztem magamon és azt mondtam, „Jobban koszosnak kell lennem.” Aztán egy kicsit rám kentek – úgy mintha egy harisnyát összegyűrtek volna, egy kis kosszal és vállon veregettek. És én azt mondtam, „Igen, srácok, ez nem elég.” Ezért kiálltam az esőbe. Néha pocsolyákba henteregtem. Csak próbáltam, hogy eléggé rám ragadjon ez a világ, hogy a karakter úgy nézzen ki, mintha benne élne.

Vanityfair: A hajadon kívül még, Geralt legnyilvánvalóbb titokzatos jellemzője a szemei.

HC: Tudom, hogy sok kérdés merül fel a macska szemeivel kapcsolatban és mindenféle fajtájával kapcsolatban. Számomra a szemének olyannak kellett lennie, mint egy normál emberi szemnek, kivéve, ha közvetlen a napfénybe nézett, ahol a képességei miatt a szeme átfordult macskaszembe, így előnyt szerezhetett az ellenféllel szemben a napsütés ellenére. Azt akartam, hogy kissé félelmetesek legyenek, ugyanakkor lenyűgözőek is. Ez a szín, ami mellett döntöttünk tökéletesek voltak számomra, mert amikor odasétáltam az emberekhez, így reagáltak, „Ó, úgy érzem, nem tudok rád nézni,” – de közben el sem tudták fordítani a fejüket. És ez volt az a reakció, amit akartam. Ő egy mutáns, aki szörnyek megölésével foglalkozik és vannak róla történetek, hogy emberek tömegét gyilkolta meg falvakban. Azt akartam, hogy legyen ez egy félelem tényező, egy „ne tudják elfordítani a tekintetüket” tényező.

Vanityfair: Ezek a kontaktlencsék nem lehettek kényelmesek.

HC: Eleinte nem volt velük gond. De, amikor a Kanári-szigetekre mentünk, nagyon sok vulkáni por volt a levegőben és a szemem egyre jobban elkezdett fájni. Azt hittem, azért mert annyira napos minden. Szó szerint el kellett bújnom az árnyékba, mielőtt kivettem őket és kényszerítenem a szemeimet, hogy nyitva maradjanak a jeleneteknél, mert annyira égtek. Azt hittem, hogy egy kicsit meg kell edzenem őket.

Végül a szemészeti technikusom odajött hozzám az árnyékba és azt mondta, „Kiveszem a kontaktlencséket”. És én erre, „Nem, nem nézhetek ki másképp a kamera előtt vagy amikor más színészek rám néznek. Nekik ez nehezebb lesz. Hozzá szoktak a megjelenésemhez és ez is része a karakter külsejének, így erre reagálnak.” Amire azt felelte, „Nem érdekel. Azért kell kivenni őket, mert megsérül a szemed. Kiveszem őket. Egyébként abbahagyom a forgatást.” És én így éreztem magam, „oké, oké, oké.” Kivettük a kontaktlencséket. Amikor Budapestre mentünk, betette őket, hogy leellenőrizze a szemeimet. Kiderült, hogy a por volt a hibás, a vulkáni, a szememet irritálta, mert a lencsék mögé került és azáltal dörzsölődött folyamatosan. Három hét alatt gyógyult meg, majd a lencsék visszakerültek.

Vanityfair: Tekintettel arra, hogy te Sapkowksi karaktereinek rajongó vagy, volt olyan pillanatod, amikor a Netflix verzióján dolgoztál és azt gondoltad, „ah, itt van a teljes karakter”?

HC: Foltest és Geralt közti együttműködésnél a harmadik részben. Ez az a mód, ahogy Geralt nem kezeli a királyokat úgy, ahogy ők azt várnák. Van valami a viselkedésébe, ami olyan szokatlan. Nem az, hogy nem törődöm, mert igenis érdekli minden. Próbál információt szeretni, hogy képes legyen megcsinálni valamit, ami végülis jó – és pénzt keresni egyszerre. Amikor látod ezt a karaktert, aki nagyon hajthatatlannak tűnik és akkor a hídon, amikor beszélget Foltest-tel, tényleg érdekli és adni akar egy utolsó esélyt Foltestnek, hogy jobb ember lehessen. A férfi egészen addig borzalmas ember volt. Geralt a saját nézőpontjából látja őt és adni akar neki egy esélyt, annak ellenére, hogy milyen undorító is a férfi.

Vanityfair: Szóval végül meglett a külső, érzelmek, de Geralt nem teljes a különböző harci stílusok nélkül. Olyan sok akciószerepet csinálsz. Mit tettél annak érdekében, hogy a Vajákba ezek a harci jelenetek mások legyenek?

HC: Úgy gondolom, hogy a legjobban a Blaviken-i küzdelemnél tükröződik és mutatkozik meg az első részben, ahol együtt dolgoztam Wolfgang Stegemann-nel és az Eastwood-i Kaszkadőrökkel és azok csapatával. Valójában több időm volt akkor, hogy együtt dolgozzam velük. A forgatás alatt Vladimir Furdikkel dolgoztunk együtt. Nehéz volt összeegyeztetni. Gyakran küldött nekem harci jelenetes videókat, amit egy nappal korábban készítettek, mielőtt harcolnom kellett volna és így már aznap dolgoztam rajta. Szóval éjszaka néztem a videókat, bementem és aztán leutánoztam a harci jelenetet, majd másnap fel is vettük. Így nagyon nehéz volt ezeken finomítani. De Blavikennél kaptam egy esélyt, hogy valóban megmutassam a karaktert annak fizikuma révén is.

Nem akartam, hogy a színészi pillanatokat kapjon és utána csak a harci pillanatokat, és ezáltal ne kapcsolódjanak egymáshoz. Azt akartam, hogy úgy nézzen ki, mint egy élő, lélegző fegyver és remélem, hogy ezt el is értem a Blaviken-i résznél. Ugyanakkor próbál tárgyalni és megmenteni valaki életét, miközben meg akarják ölni őt. Különösen Renfri harci jeleneténél. Néhány mozdulatnál védekező állásban van és próbálja háttérbe szorítani a nőt, de az nem hallgat rá és folyamatosan támadja. Végül eljut arra a pontra, ahol rájön, hogy nem fog leállni nő és ezért meghalhat itt, mert a nő gyors. Szóval visszatámad. A történet arról szól, hogy ki is ez a karakter.

Vanityfair: Geralt évtizedekkel ezelőtt jött létre, még régebbi fantasy irodalmi hősökre épülve. De van valami, ami valóban összeköti őt a közönséggel 2019-ben. Ő olyan hős, aki kifejezetten hősünknek tekinthetünk ebben az időben, amit most élünk?

HC: Geralt egy nagyon realisztikus karakter, ugyanakkor irreális is. Olyan világban él, ahogy úgy érzi teljes egészében nem illik ide. Teljesen elszigetelődik. És ugyanakkor, mi elszigetelésen, bezáráson, karanténon megyünk át és távolról figyeljük a világot, ez olyan, ami az egész létezését átitatja. Nagyon nehéz ezt közvetlenül ezekre az időkre alkalmazni, mert ő annyira politikamentes – de amikor az elszigeteltség és egyedüllét érzését átéljük, akkor ezt igazán értékelni tudjuk.

Vanityfair: Tekintettel a karakter iránti elfogultságod és az érzelmi ragaszkodásod ezért a szerepért, hogyan élted meg a rajongók reakcióját?

HC: Nagyon boldog vagyok, hogy az embereknek mennyire tetszett a karakter. Tudom, hogy vannak vegyes vélemények, aminek igazán örülök. Számomra, elengedhetetlen, hogy olvassam eszeket – a Reddit fórumot nézem. Az összes véleményt olvastam. Szó szerint próbálom mindenki információját magamba önteni. Nagy részük nem hasznos, de vannak olyanok, amik nagyon is. Mindent átnézek és várom, hogy közelebb és közelebb kerüljek Sapkowski írásához.

Úgy gondolom, hogy ezek a kritikák, gyakran hazugságok, mint ilyen – nincs meg nálunk egy hosszú beszélgetése előnye vagy párbeszéd Geralt-tal, szóval ezek olyan kritikák, amikre felkészültem. Ami számomra azt jelenti, látom ezt, meg is értem és rájövök, hogyan végezzem el a munkám még jobban a megadott keretek között, hogy megnyugtassam és megmutassam az embereknek, hogy valóban megértem ezt a karaktert – és imádom ezt a karaktert, éppúgy, ahogy ők.

 

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük