1. évad 2. évad Hírek Interjú Sorozat Spoiler

Második évad információk – Lauren Schmidt Hissrich interjú

Lauren Schmidt Hissrich a The Witcher főírója, több mindent is neki köszönhetünk. Tegnap a Guide TV készített vele interjút, amiben több mindenről szó esik, és az első évad mellett a másodikról is kapunk pár információt.

Volt egy Twitter téma, ami az első évad után behálózta a világot. Az volt a lényege, hogy Geralt egy érdekes protagonisra, hiszen az a motivációja, hogy akármi is történik a jelenetben, az ne következzen be. Valaki még azt is leírta hogy ugyan protagonista, de az a csavar, hogy antagonista is. De vajon mit gondol erről Lauren?

Istenem, imádom, mert így van. Vannak olyan helyzetek, amikor, úgy gondolom, Geralt vágya, hogy ne kerüljön bele. Mármint, az első naptól kezdve azt mondja “neutrális vagyok. Nem akarok részt venni ebben”. És mégis, nem bír magával. … És szerintem az a szórakoztató Geraltban, hogy protaginustaként körülveszi egy burok, amitől egy kemény férfi lesz, járja a világot, és senkire sincs szüksége. Csinálja ezt a melót. A pénz élteti. Csak ezekkel foglalkozik. De ez mind csak védi a belső vágyát, amit mi csak fehér lovag szindrómának nevezünk, hogy hőssé váljon, és az apró emberi érzelmeket, amik mélyen benne vannak, felszínre tudjanak törni, még akkor is, ha mindenkinek kétségbeesetten azt mondja, hogy nincsenek ott. Szerintem ezek az apró konfliktusok teszik szórakoztatóvá a karakter eljátszását, és ez az egész a második évadban fel fog robbanni. Valahányszor láttuk, hogy visszatartja az érzéseit, és úgy kezeli a dolgokat, hogy magába fojtja, ahelyett, hogy kieresztené… Ezek a második évadban elmúlnak. Sokkal konfrontálóbb lesz, és különböző döntéseket kell majd hoznia.

Az egész első évad arról szólt, hogy Geralt halad a végzete felé. De az évad úgy ért véget, hogy végre megtalálta Cirit. Mennyiben fog változni Geralt nézetei a második évadban?

Nos, a második évadban az lesz a jó, hogy míg a könyvekben Geralt és Ciri újratalálkozása után hónapok telnek el a történetben, addig mi nem akartunk ennyi időt kihagyni, és inkább megmutatjuk, hogyan ismerkednek ők ketten össze. Meg akarjuk mutatni, hogy ezek a karakterek, ahogy te is mondtad, megértik, hogy egymás végzetei, és nem is igazán felkarolják azt, de elfogadják,  hogy erre van szükségük ahhoz, hogy folytathassák az útjukat. És hogy ez milyen lesz? Milyen lesz két idegennek összejönni, és éreztetni, hogy ezért harcoltak egy egész évadon át? Nos, olyanok lesznek, hogy “ó, egyáltalán nem ismerlek. Egy vadidegen vagy a számomra”.


Nem igazán látjuk Cirit a könyvekben, mielőtt ténylegesen el nem kezdenek Geralttal edzeni. A második évadban mennyit fogunk látni a folyamatból, hogy hercegnőből harcossá válik? Milyen gyorsan terveztek haladni a sztoriban, vagy hagynátok neki időt kibontakozni?

Mi főleg a kibontakozásra törekszünk. Szerintem az egyik dolog, ami mindenképp bekövetkezik, mikor képernyőre viszel valamit, az az, hogy van 8 epizódod, amik egy órásak, és sokkal több Ciri vonal volt az első évadban, mint a másik kettőnek. És mikor az első évadot nézem, azt látom, hogy még mindig nincs annyira a jelenben, mint én azt szeretném. Szóval a második évadban tényleg belemerülünk a karakterébe, és igyekszünk jobban megérteni őt. És igen, a fejlődést, amit levezettél, amikor elkezd edzeni, amikor ténylegesen azzá a karakterré válik, amit a könyvekből, és később a videójátékokból ismerünk, le fogjuk vezetni. De amit nem akarunk elfelejteni mindeközben, hogy honnan indult.

A könyvekben nem sokat tudunk meg Yennefer háttértörténetéről. Szóval, neked mennyire volt fontos, hogy múltat adj ennek a karakternek, lássuk, miként vált azzá, aki?

Nagyon fontos volt. Ámulatba ejtett, mikor a könyveket olvastam. Szerintem a fantasy Közép-Európában íródott az 1980-as években. Nem számítottam rá, hogy egy ennyire erős, női karaktert fogok benne olvasni. És mikor leültek, és Sapkowskival beszéltem, azt mondta “Nem, pontosan ilyenek a nők az életemben”. Szóval nagyon fontos volt, hogy ezek a nők erősek, talpraesettek legyenek a könyvben. Én pedig csak meg akartam érteni, honnan indult el Yennefer. … Az erejének egy része a ridegségéből árad, mindabból, amit maga köré épített. Szerintem ez sokkal tipikusabb nő-képábrázolás volt abban az időben. Azt mutatja, hogy nem, ő egy erős nő, seggbe rúg, ha kell. Nincsen támadható oldala. Ami pedig nyilván nem igaz. Mindenki kapaszkodik valamibe. Mindenkinek vannak gyenge pontjai. És az egyik dolog, ami gyönyörűen működött a könyvekben, amit úgy érzek, televízión nem tudja működni, azok a visszatekintések, amik lassan, idővel elmondják a történetét. Egyszerűen már az elején el akartam mesélni a múltját, hogy értsük, mi történik a könyvekben – ahol amúgy is Geralt szemszögéből látjuk, hogy szerinte mi történt. Én Yennefer oldaláról akartam ezt bemutatni. Egy teljes képet adni arról, ki is ő valójában. Yennefer legnagyobb célja a könyvekben, hogy legyen egy gyereke, és tudni akartam, hogy ez az ötlet honnan jött. És ez az egyik kedvenc döntésem. Az köztudott, hogy a varázslónők terméketlenek, viszont én azt akartam, hogy mindezért Yennefer legyen a felelős. Ő legyen a hibás, hogy nem lehet gyereke, és egész életén át hordozza magával ezt a terhet. Szerintem ez sokkal valóságosabb, mintha rákényszerítették volna. Mi mind hozunk döntéseket, amiket abban a pillanatban helyesnek érzünk, a jövőnket pedig teljesen tönkreteszi. És szerintem az, hogy Yennefert nem áldozatnak, sokkal inkább egy saját döntésén alapuló karakternek mutattuk be, sokkal érdekesebbé teszi, és sokkal inkább olyan nő, mint amilyen a való világban lenne.

Az első évadban egy hatalmas feladatod volt – be kellett mutatnod az egész világot, el kellett érned, hogy a nézők kapcsolódjanak, nem csak a három fő történetszálhoz, de úgy amblokk az egészhez, mindezt három idővonalon át. Mi volt a legnagyobb kihívás az egyensúly megtalálásában, és mit tartasz a legnagyobb sikernek?

Még mindig döbbenettel állok az első évad előtt, hogy hogy sikerült összeállnia. Az idővonalat határozottan az egyik legvitatottabb téma. Még mindig szeretem, és kitartok mellette, és küzdök érte. Számomra ez volt a legjobb módja, hogy elmondjam a történetet. Hallottam, hogy akadtak olyanok, akik nem értették, még azt sem, hogy miért nem értik a sorozatot. Rájuk is gondolok a második évadban, így a történetet sokkal könnyebben lehet majd követni. Szerintem a második évadban minden szereplő egy idővonalon fog mozogni. Most is játszadozunk majd az idővel, de más módon, és könnyebb lesz átsiklani rajta. Egyébként az első évad legnagyobb kihívása az volt, hogy miként maradhatok hű az első két könyvhöz, és szerintem remek munkát végeztünk mind a világépítéssel, mind pedig Geralt megértésével kapcsolatban. Ugyanúgy megvoltak a kalandjai, mint a könyvekben, kiderült, miként kezdődött Geralt nagy kalandja. Szerintem erre vagyok a legbüszkébb is, hogy képes voltam a rövidebb történeteket arra használni, hogy teljesen felépítsem a karaktert.

Imádom, hogy mindegyik epizódnak megvan a maga különleges hangulata. Nyilván a rövid történetek ezt nagyon jól lehetővé tették. De ahogy halad a sorozat, és egyre több elérhető novella van, tervezel még kisebb történeteket beleépíteni?

Teljes mértékben. Nekem is ez a kedvencem az egészben. Mikor elkezdtem az első évadot, és az emberek a műsorról kérdeztek, azt mondtam, ez egy fantasy kaland, és, nos, néha egy kicsit romantikus. És aztán ott van a detektív vonal, és a szörnyek és az epikus harcok. És… nem veszi magát túl komolyan. És szerintem ezek mind megjelennek a könyvekben. Szerintem, mikor egy könyvet adaptálunk, ott van az érzés, hogy “Nem, ennek rendelkeznie kell valamivel. El kell látnunk a sorozatot vele, hogy tudjuk, ki a közönségünk, és pontosan kiket akarunk látni.” És azt kell mondjam, az írók csapatként ezt megtették. Szerintem mindenkinek jut valami a sorozatból. És szerencsések vagyunk, hogy olyan partnereink vannak, mint mondjuk a Netflix, akik megadták erre a lehetőséget. A második évad sztorivonala viszont elkezd átváltani egy kicsit kohézióba. A karakterek sokkal jobban átfedésben lesznek. Azt fontosnak tartjuk, hogy pontosan onnan építkezzünk tovább, ahol abbahagytuk, ugyanazokkal a különböző műfajokkal és hangvételekkel. Szóval továbbra is sok lesz a sötét humor és mellette a nevetséges, bugyuta humor. Lesz románc, Yenneferrel és Geralttal a frontvonalban. De most már ott lesz a család téma is. Lesz egy új érzelmi réteg, hogy mit jelent szülőnek lenni, mit jelent gyereknek lenni, és mit jelent az, ha szükséged van valakire. És szerintem ez lesz a legizgalmasabb része a második évadnak.

Nem fejezhetem be az interjút anélkül, hogy ne kérdeznék rá. A Toss a Coin to your Witcher a legnagyobb sláger az idén. Érzel bármiféle nyomást, hogy hasonló sikeres dalt rakj Kökörcsin szájába a második évadban?

Ez annyira vicces. A dalszöveg szerintem brilliáns, és Jenny Klein írta, aki az epizódért is felel. … Persze a történet szempontjából ez azon múlik, hogy a narrátorok miként irányítják azt. Akárki is mondja el a történetet, el kell döntenie, hogy mi is történik. És csak ez számít. Tehát nyilvánvalóan van némi keserűség és harag, tudva, hogy bármi is történik, az nem számít, csak az, hogy ki meséli el. Ugyanakkor fontosnak tartottunk beszélni arról, hogy Kökörcsin hogyan válik népszerűvé, ahogy elmeséli Geralt kalandjait, és azt is, hogy miért maradnak együtt még jó sokáig. És mikor megírtuk a dalt, fogalmam sem volt, hogy működni fog-e. Őszintén, volt egy pont, hogy azt gondoltam, őrültség. És amikor először meghallgattuk, és láttuk vele együtt a képet, ahogy Joey Batey énekel a zenekarral… Gyönyörű volt. És másnap mind azt mondtuk, hogy nem tudjuk kiverni a fejünkből a dalt. Akkor jöttünk rá, hogy a kezünkben tartunk valamit. Sose tudhatod, mi lesz majd ütős. Szóval nem, nincs bennem félelem. Joey egy nagyszerű énekes. Azt akarjuk, hogy énekeljen, olyan gyakran, amennyire csak lehet. És emellett úgy gondolom, hogy a narráció ugyanúgy fontos, és Kökörcsin, aki ezt elmeséli. Ezt mindenképp meg fogjuk tartani.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük